Bágyadt alkony száll a csendes tóra,
Lassan pereg az öreg homokóra,
A kezemben arany cigaretta,
Így gondolok a múló, szép napokra.
Egy perc és tovaszáll az élet,
Mi tegnap szép volt, mára semmivé lett,
Életem is így ér egyszer véget,
De addig mindíg hőn szeretlek Téged.
A halál után véget ér az álom,
Bódult ködben álmom végét várom,
Szük szobámban utól ér a hajnal,
S felébredek és el-elcsukló hanggal,
Szólítalak, hova tűntél angyal?
Velem voltál, éreztem az éjjel,
Testünk égett lázas szenvedéllyel,
Eggyé váltunk, miért hagytál el engem?
Pedig Te voltál az egyetlen szerelmem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.