április 24.
Ez egy átlagos nap… Reggel 9 óra, ülök az irodában és várom, hogy kész legyen a kávé. Fülemben fülhallgató s a fülhallgatóban blues. Gondolkodni szeretnék, de az andalító, rekedt zene teljesen átsugározza agyamat. Hagyom… Fejemben megszokott ritmust kalapál a bágyadt reggeli ébredés. Ablakon át arcomba vág a napfény s a zene szárnyán ajkaimra képzelem a langyos tengeri szél ízét. Sós ez az íz s ölelése marja testem, de jobban kívánom, mint bármi mást az életemben. A part fölött sirályok s a parton rongyos kis halászhajók várják a pusztító jövőt. Szerelmük tavaszán még büszke bárkaként állták száz tenger haragját, de ma már csak, mint az élet, tengődnek és fáradt testükkel kínálnak néhány megfáradt madárnak haláltanyát.
Távolba nézek… Kiskocsmák, rum szaga, morzsolt dohány… Lágy zene, cserzett bőr, halk suttogás… Pálmák közt függőágy, forr a vér, megszűnt magány…
Lassabban ver a szív s az ész szavát elnyomja a perzselő vágy…
Hirtelen ébredek, telefon csörren és ismét arcomba vág a fény. Szürkébb és halványabb, de láttam az álmaim s éreztem a hűs tenger hívó szavát…
Kávé kész, kortyolok, már nem megyek, húzom tovább…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.